Som

A Konyvtarut wikiből

(Változatok közti eltérés)
Vtzsuzsa (vitalap | szerkesztései)
(Új oldal, tartalma: „== Elhelyezkedése, földrajzi fekvése == Som község a som növényről kapta a nevét: „somban bővelkedő hely”. A község Somogy megye keleti kapuja, mivel Toln…”)
Újabb szerkesztés →

A lap 2011. szeptember 26., 21:18-kori változata

Elhelyezkedése, földrajzi fekvése

Som község a som növényről kapta a nevét: „somban bővelkedő hely”. A község Somogy megye keleti kapuja, mivel Tolna megyéből érkezve Som - Simon-majornál lép be az utazó a megyébe. Somogy megye északkeleti részén fekszik, Siófoktól 8 km-re, a 65-ös főközlekedési út mentén. Földrajzi fekvése miatt Siófok város háttértelepülése, szinte minden a városhoz köti. Vasútállomásai: Som - Nagyberény és Daránypuszta megállóhelyek a Kaposvár - Siófok vasútvonalon. Az önkormányzat a szomszédos Tolna megyei településekkel jó kapcsolatot alakított ki (Iregszemcse, Nagyszokoly, Magyarkeszi, Felsőnyék). Földrajzilag a Kelet-Külső-Somogyi dombság északkeleti nyúlványainak területéhez tartozik. A községet a Kis-Koppány patak szeli ketté, melynek vize a Sión keresztül a Dunába jut.

A község lélekszáma 729 fő, a Balaton közelségének is köszönhetően folyamatosan gyarapszik. Az óvodai, iskolai képzés elsősorban a szomszédos Ságvár községben működő közös intézményekben történik, de sokan járnak Nagyberénybe és Siófokra is. A községben a teljes infrastruktúra kiépült. A település ad helyet a Somi Nagytérségi Hulladékkezelő Központnak, ami 4 megye - Veszprém, Fejér, Somogy, Tolna - 76 településének szilárd hulladékát fogadja be.


A település története

Első írásos emlékeinkben a Tibold-nemzetség ősi birtoka, melyet e nemzetségből származó Tibold és Kozma 1229-ben szereztek. Az 1294. évi osztályegyezség alkalmával Kozma fiai, Zerje és Demeter nyerték el a közben elpusztult Kapurévvel együtt. A török megszállás előtti évtizedben már Hédervári István volt a földesura. Az 1571-72. évi török kincstári adólajstrom szerint 21 adózó házzal van felvéve A török portyázások és a rendszeressé váló végvári harcok színterévé vált a település.

1703-ban Viczay Ádám a földesura, 1715-ben mindössze 10 adózó házról készült az összeírás. 1726-ban már az Apponyi család tulajdonához tartozott a község. Ebben az időszakban szőlőhegye tette híressé Somot, 33 család bérelt itt szőlőskertet. A gazdasági jólétnek az 1731-es nagy kolerajárvány vetett véget. Bár a járvány viszonylag rövid ideig tartott, de az állatelhullások miatt a szántók megművelése lehetetlenné vált. E kilátástalan időben szerzett itt birtokot Kenessey István, aki főleg magyar telepesekkel kívánta munkaerőszükségletét kielégíteni. 1766-tól ismételten a Viczay család a település többségi birtokosa, de Pallavicini őrgrófságnak is jelentős birtokai voltak, földjeinek bérlője korát megelőzve már az ötös vetésforgót alkalmazza. 1853-ban a lakosság lélekszáma már 780 fő.

Itt született 1867-ben Iványi-Grünwald Béla festőművész 1867. május 06-án. 1879-ben nagy tűzvész pusztított a községben, és a falu fele leégett, s csak lassan épült újjá, de 1890-ben már 908 lakosa volt. Közigazgatásilag a nagyberényi körjegyzőséghez tartozott. 1914-ben polgári olvasókör alakult, de nem élte túl a forradalmak korát. Az I és II. világháborúban a munkaképes férfi lakosság jelentős része a fronton harcolt. A szarvasmarhatartás elterjedésének tulajdonítható, hogy a tej értékesítésére 1925-ben megalakították a Somi Kisgazdák tejszövetkezetét, mely 1932-ben beolvadt a nagyberényi tejszövetkezetbe. 1937-ben alakult meg a Somi Vadásztársaság.

A II. világháborút követően a településen 66 nincstelen és törpebirtokos igényelt földet, míg a közigazgatásilag hozzátartozó Daránypusztán Állami Gazdaság alakult. A szövetkezesítés a községet sem kerülte el. 1950-ben alakult a "Béke" Mgtsz, mely többször átalakult, s foglalkoztatta az itt élőket. A község mezőgazdasági jellege fokozatosan megszűnt. 1956. október 29-én megalakították a Községi Nemzeti Bizottságot, mely a rövid forradalmi időszak alatt érdemben intézkedni nem tudott. Az 1914-től 1949-ig működött a népiskola, amely ezt követően általános iskola lett, majd 1981-től megszűnt helyben az oktatás. Napjainkban a lakosság Siófokra ingázik, ill. a városok és nagyobb települések ipari üzemeiben keres megélhetési lehetőséget.


Kultúra és közösségi élet

A községben nagy hagyománya van a múlt ápolásának, kutatásának. A község történetének feldolgozásával a "Som községért" Alapítvány foglalkozik, s az alapítvány kezdeményezte 1999-ben az első falunap megrendezését is.

A községben született Iványi-Grünwald Béla tiszteletére 1998-ban az Ady utca - Petőfi utca találkozásánál létesített kis parkban emléktáblát állított az önkormányzat. Mellette található az 1848-49-es szabadságharcban részt vevő nemzetőrök kopjafája és emléktáblája. 2004 nyara óta rendszeresen megszervezik az Iványi-Grünwald Béla nemzetközi képzőművész alkotótábort erdélyi és kárpátaljai művészek közreműködésével.

2005-ben épült meg az új közösségi ház. Itt található a Iványi-Grünwald Béla Emlékszoba, kiállítás a alkotótábor képeiből, a könyvtár, valamint a polgármester és jegyző számára az ügyfélszolgálati iroda, de itt kaptak helyet a civil szervezetek is.

A lap eredeti címe: „http://konyvtarut.bmk.hu/index.php/Som
Személyes eszközök